Nyugati Pályaudvar és környezetének megújítása

A pályamű a legmagasabb szinten tükrözi a HELY már-már spirituális jellegét. Ötvözi a keleti és nyugati filozófiákat, hordozza azt a lelki töltést, amit Budapest az itt élőknek, hazánk számára, és a Nagyvilágnak jelent. Távolról, magaslatokról, levegőből és környező dombokról, hegyekről látva jelenik meg a városi térben.

Mind szellemi, mind fizikai értelemben tekintve az új, immáron intermodális központ, az Eiffel csarnok mintegy a tervezési terület “szívcsakrájaként”, annak fókuszaként jelenik meg. Egyszerre hordozza a görög-római európai kultúra klasszikus arányát, az aranymetszés rejtett, tudat-felettire ható szerkesztését, megfoghatatlan belső szépségét, valamint a zen-buddhista, szintén klasszikussá vált „plusz-mínusz" végtelen térben való alkotás eszméjét.

A pályaudvar-bővítés kettébontott, jó arányú, az Eiffel csarnok tetőhajlását átvevő, díszített tetőzetet kap, reflektálva a híres Zsolnai-kerámiák városi tájkép-értékű, színes, szőnyegszerű látványára, mely a szó legmélyebb értelmében kulturális értékvédelmet képvisel, és homlokzatként érvényesül. Zöld gondolkodása hordozza az életadó H2O jelenlétét a közterületek formálásában, és használja a bioszféra javaslatban annak erejét. Utal a Duna, a Dunapad vizére, nemcsak energetikailag, hanem parki, tájépítészi elemként, valamint hasznosítani ajánlja az országban mindenütt megtalálható geotermikus energiát.

A terv scenario-ja hűen leköveti a különböző sebességű emberi haladást, áramlást, az érkezési és indulási élményt. A városi érkezést több irányból, és 3D-ben oldja meg mintaszerűen, az Eiffel csarnokból “városi nappali”-t kreálva, kiemelkedően jó programmal. Az igényesebb vendéglátást a térszinten, a gyorséttermet a -1. szinten helyezi el. A funkciók térbeli elosztását és a térsorok dinamikáját a “human flow”-nak megfelelően, finoman, elegánsan biztosítja.

Az Új Csarnokra adott javaslat, a műemléki csarnokra hátulról rácsúszó tetőszerkezettel, mind megjelenése, mind a megvalósíthatóság és a karbantartás nehézségei miatt megosztó. Míg bizonyos nézetekből úgy tűnik, az Új Csarnok „bekebelezi” a régit, valójában nem ér hozzá; a tetők kompozíciója az Eiffel csarnok körút felőli kapuzatának toronyszerű épületrészével együtt lesz teljes.

A Nyugati tér felőli kisebbik tető egyértelműen kijelöli az Új Pályaudvar bejáratát, azonban a Nyugati téri keresztirányú, aluljárószinti feltárás épp keresztbe vágja az ez irányú haladást, elkeskenyítve a felszíni gyalogos útvonalat, valamint kerékpáros konfliktust is okozva.

Az M3 metró és a Nyugati aluljáró rendszer bekötése, a térszín alatti közlekedés megoldása, és az aluljáró rendszernek a teljes pályaudvar területén való átvezetése és megközelítése kiváló.

A tervből jól kirajzolódik a XIII. kerület és a VI. kerület eltérő karaktere, koordináta-rendszere. A Váci úti városi pezsgéshez, az aktív funkciókhoz, az üzleti élethez jól kapcsolódik a Lehel tér rendezése. Értékes gondolat a templom terének összekötése a Szent István Parkkal a Dunapartig, valamint a vasút feletti, kiválóan megoldott parkosított átvezetés, és finoman formált összekötés a Csanády- Szinyei Merse Pál utcák gyalogos, illetve vegyes forgalmával. A további, vasút feletti átkötések száma és funkciója is kiváló.

A felértékelődő Lehel téri pólus egyik legértékesebb transzformációs pontja a kongresszusi központ. A területen arányosan javasol elhelyezni három mobilitási pontot: Nyugati tér, Podmaniczky oldal és Lehel tér, ennek megfelelően a Sóház mellé helyezett kongresszusi központ - pályaudvar kapcsolattal -, egy ívet képez a mögöttes Váci úti üzleti/irodai negyed és a repülőtéri vasút között. Környezetének utcahálózata igényes, jól működő, és megvalósul a Vágány utca hiányzó szakaszának kiépítése is.

Összességében mind városépítészeti, mind építészeti szempontból jövőbe-mutató, hosszú távon gondolkodó ötletek sorát hozza a pályamű, amit a hosszú távú fejlesztéseknél javaslunk a megbízónak hasznosításra, (például.: a buszok fordulója a kongresszusi központ alatt, érdekes ötletes). A vasút feletti területek átkötésének karaktere, száma, kapcsolódása, és főleg közösségi téri szerepe mintaérékű, világvárosi, de visszahat majd a mikro- és makroközösségre is.

A Ferdinánd híd aluljáróvá alakítása preferáltabb közlekedési megoldás, mert segíti az Új pályaudvar parkolási és kiszolgáló kapcsolatait, a bővülő kereskedelmi funkciókat is jól szolgálja, valamint lényeges, hogy elérhetőek innen a peronok.

A Terézvárosi oldal városi fejlődési iránya inkább a rekreáció, kultúra, szabadidő és zöld tengely átvezetése a Városliget felé. A historikus, szövetszerű városrész sűrűsége átalakul, a pályázatban szépen bomlik le. Egyedül a lineáris park északi végét lezáró épület kérdéses, mert bár folytatja a kerület tradicionális, utca indító hangsúlyát, azonban lezárja a zöld átvezetést a Városliget felé. Ez az ötlet még alakítható.

Az észak-déli tengelyű lineáris Zöld park az Új pályaudvart kiválóan tárja fel, a keresztirányú átkötés pedig jó ritmusban váltott felületekkel, valamint városi tér-tömeg alkotta homlokfalakkal, köti össze ezt a már említett két kerületi oldalt.

A zöldfelületek kialakítása, land-Art szintű formálása kimagasló értékű, mind esztétikailag, mind a vegyes funkciójú használhatósága révén integráltan működik. Különösen szimpatikus a budapesti lehetőségek mind jobb kihasználásával a növények választása, víz és bioszféra program kidolgozásának javaslata.

Sajnos, a bioszféra vízió építészeti megoldásain túl nincs mélyen kidolgozott fenntarthatósági program.

Erről a Zöld promenádról érzékelhető legjobban az új pályaudvar tetőzetének mintegy tranzíciós, átformálódó tetőzete, a zöldített, lépcsős teraszok rendszere, mely részben a meglévő kereskedelmi funkciót bővíti, de felveti a vasúti területeken történő nagymértékű kereskedelem kialakítását. Érdekes felvetés, ahogy a kongresszusi központ mind a parkból, mind a pályaudvarról megközelíthető.

Összességében elmondható:

Mind városépítészeti, mind építészeti szempontrendszer alapján kimagasló a pályamű. Professzionális és nagy közlekedési és városiasodó városrészek rehabilitációjában jártasak a résztvevő Tervezők. A Masterplanban bemutatott kapcsolódás a városi szövethez példaértékű megoldás, amely az Eiffel Nyugati Pályaudvar 21. századi, intermodális központtá való fejlesztésről szóló kiváló elképzelést jelenít meg. Egyéb észrevétel, további kritika, hogy a mélyállomás kialakítása metró jellegű, természetes fény bebocsátása nélkül.

Az óriási faszerkezetű csarnok a felszíni vágányok lefedésére szolgál, az északi végében a vágányok fölé épített többszintes beépítéssel. Radikális javaslat, igen intenzív beépítés és ellentmondásos látvány. A programelemek létjogosultsága kérdéses.

A jövőbe mutató zöld-építés, Bioszféra, további kutatást igényelne a jövőben. Feltétlenül kell foglalkozni ezzel a felvetéssel, és egy kísérleti csoport kutatásával, megvalósításkor hasznosítani lehetne.

A Bíráló Bizottság, a pályamű építészeti és városépítészeti kvalitásainak elismeréseként, a tervet megvételre javasolta.